Farkasok a Hegyközben
“Nem félünk a farkastól, nem bánt az, csak megkóstol” tartja a régi mondás. Sokakban felmerülhet azonban a kérdés, mióta Magyarországon is megjelentek ezek a ragadozók, hogy tényleg nem kell félnünk? Kit, vagy inkább mit kóstolnak meg igazából a farkasok? Hogyan tudunk békében együtt élni velük? Rengeteg a kérdés, lássunk hát néhányra a választ.
A Hegyközben újra megjelentek a farkasok. Ez már nem kérdés, hanem tény. Azonban ez a tény rendkívül sok kérdést vet fel, és sajnos problémákat is okoz. Horváth Jenő gazdálkodó, Füzér polgármestere első kézből szerzett tapasztalatokat arról, hogy a nagyragadozók visszatértek.”2019-ben a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy bizony a térségben élnek farkasok: felfalták ugyanis az egyik borjúmat, amiért nem kaptam, és nem is kaphatok kártalanítást. Ám ez a probléma nem csak engem érint, hanem a térségben sokakat, sőt a vadállományban is komoly károkat okoznak ezek a ragadozók. Szeretném elérni, hogy a közeljövőben, ahogy a szomszédos Szlovákiában, úgy nálunk is szabályozva legyen a farkaspopuláció. Ehhez első sorban komoly monitorozásra lenne szükség, hogy felmérhessük, pontosan mekkora a falka, merre járnak, mit esznek. Amennyiben elér egy bizonyos számot a falka nagysága, akkor legyenek olyan vadászok, akik jogosultak lépéseket tenni” – magyarázta Horváth Jenő, aki a lakosságot nyugalomra inti. “Ugyan a farkasok ügyével nagyon is foglalkozni kell, de azt azért leszögezhetjük, hogy nem az emberélet védelmében. A farkas embert nem eszik, csak a mesében” – tette hozzá a polgármester. Hasonlóképpen vélekedik Buday Péter az Északerdő Zrt. Hegyközi Erdészeti Igazgatóságának vezetője is. A szakember alátámasztotta, a farkasok nagy eséllyel csak a Piroska és a farkasban támadnak emberre, más módon viszont hazánkban is tesznek azért, hogy negatív megítélésük megmaradjon.”Farkasok korábban is előfordultak hazánkban, a szlovák hegyekből jöttek át prédát keresni, akkoriban azonban nem telepedtek meg. A feljegyzések szerint 1985-ben ejtették el Magyarországon az utolsó egyedet, akkoriban még külön engedéllyel elejthető volt, mára azonban ez szigorúan tilos, ugyanis fokozottan védett nagyragadozóról beszélünk. Az a vadász, aki akár véletlenül is elejt egy farkast, nem csak a fegyverét veszítheti el, de akár börtönbe is kerülhet. 2013 körül kezdtük el a Hegyközben felfedezni a nagyobb “kutyanyomokat”, amelyről aztán 2014-15-ben az egyre több nyom és a predáció nyomán biztosan állíthattuk, hogy farkasról van szó. A mai napig vitatott, hogyan kerültek a Zemplénbe. Jelenlétük azonban a vadászatra jogosultaknak nagyon komoly károkat okoz. A muflonállományt pár éven belül szisztematikusan levadásszák és kipusztítják. Könnyű préda számukra ez az állat, hiszen nyájban él, viszonylag kistestű és hangos. A térségben jelenleg már alig él muflon. A következő táplálkozási lehetősége a vaddisznó lenne, de jelenleg a sertéspestis miatt ennek populációja mélyponton van, őz pedig sajnos nem nagyon van a belső Zemplénben, így maradt a gímszarvas, amelynek állományán az elmúlt években már látszik is a predáció. A kisebb prédákat szőröstől-bőröstől megették a farkasok, a nagyobb testűek esetében azért van maradék, amellyel találkozhatunk az erdőt járva. Sajnos azt is egyre több helyről halljuk, hogy haszonállatot támad meg a farkas, ez ellen nem tehetünk mást, mint azt, hogy védekezünk, villanypásztorral, kutyákkal. Nagyon jó kezdeményezés például a KUVASZ-Őr nagyragadozó védelmi program” – magyarázta a szakember. “A farkasok jelenléte az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság szempontjából szerencsésnek mondható, hiszen azzal, hogy a növényevők populációja lecsökken, jelentősen mérséklődik a vadkár kockázata is, azonban vadgazdálkodási szempontból nem örülhetünk ennyire, hiszen a muflon eddig komoly árbevételt generált, ami ezzel kiesik. Járulékos kár szintén, hogy a hiúz populáció is nagyon megritkult, a farkasok nem kímélik a riválisaikat sem, ráadásul így a kisebb testű ragadozóknak nem marad elegendő élelem” – tette hozzá Buday.
.jpg)
