Megemlékezés az 1956 október 23.-i forradalomra

A hétköznapok egyszerű, csendes józanságban az Én csak önmagát akarja, egyedül akar lenni, s minden tudást, örömet magának akar megtartani, megvan és él. Az ünnepen azonban az Én-nek kell meghalnia. Az ünnepen a hétköznap értelme lepleződik le: az ember a többi emberrel egy magasabb létben találkozik és kilép a hétköznapi egyéni létezésből. Ez az ünnep a közösség. “Hamvas Bela”